Szentatya!
Hálásan köszönjük a magyarországi látogatását és különösen azt, hogy a fiatalokra külön figyelmet fordít.
Az ifjúságpasztoráció referens püspökeként, a jelen lévő több mint tízezer, illetve az egyházi középiskolákban tanuló több mint negyvenötezer fiatal, a katolikus egyetemeink 17 ezer hallgatója, az egyetemi lelkészségek, a fiatalokkal foglalkozó lelkiségi mozgalmak és a plébániákon aktív fiatalok, valamint a környező országok egyházmegyéiből érkezett magyar résztvevők nevében szeretettel köszöntöm. Az ifjúság kora a nagy kérdések ideje: mi az élet értelme, mi az én utam az életben, hogyan leszek boldog, miért van szenvedés és halál, van-e örök élet? stb.
A fiatalság ugyanakkor a nagy válaszok ideje is. Nem nekünk, felnőtteknek kell a válaszokat megadnunk, hanem az a feladatunk, hogy segítsünk nekik megtalálni azokat. Ezért fontos, hogy melléjük szegődjünk, hogy a hitünket hitelesen éljük meg és így adjuk tovább, megmutatva, hogy az nem csupán tan, hanem találkozás és kapcsolat az élő, a feltámadt Jézussal, akitől megtanulhatjuk, hogyan éljünk. Biztató tudni az ifjúsági szinódus kapcsán készült országos felmérésből, hogy a gyakorló katolikus fiatalok nagy többsége ismer olyan személyt az egyházon belül, akihez bizalommal fordulhat személyes ügyben, az életét érintő kérdésekkel. Az is látszik, hogy a fiatalok fogékonyak az elesettek, szegények támogatására, szívesen vesznek részt karitatív kezdeményezésekben, ha bátorítást kapnak hozzá és hogy ez a generáció már sokkal érzékenyebb a teremtésvédelem kérdéseire is. A lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozóra készülve Máriára, égi Édesanyánkra tekintünk, akit mi Magyarok Nagyasszonyaként is tisztelünk, és kérjük közbenjárását, segítségét, hogy mi is készségesek legyünk sietve elindulni és tenni a jót.
Szentatya! Köszönjük, hogy velünk van, hogy segít megtalálni a jézusi válaszokat. Köszönjük, hogy együtt járhatjuk életutunkat. Isten hozta! Isten éltesse!