Szentatya!
A kegyelem kiváltságos perceként éljük meg ebben a templomban – amely Árpád-házi Szent Erzsébet, a karitász védőszentjének tiszteletére épült – a találkozás lehetőségét a szegényekkel és elesettekkel, a mások szeretetére szorulókkal és az őket krisztusi szeretettel támogatókkal, akiket a krisztusi szeretet ölel itt egybe.
Prohászka Ottokár püspök már a XX. század elején sürgette a magyarországi egyház felelős és hatékony elköteleződését a rászorulók irányában. Hazánkban 1931-ben alapították meg a Katolikus Karitászt, amely nagy lendülettel végezte munkáját 1950-ig, amikor a kommunista rendszer a szervezet működését betiltotta. Szinte titokban élt tovább a plébániákon ez a munka egészen 1991-ig, amikor újraindulhatott hivatalosan is a Katolikus Karitász, a Caritas Hungarica.
Ez az intézmény sok ezer önkéntessel és sok hivatásos segítő szakemberrel gondozza az időseket és betegeket, segíti a rászoruló családokat, a fogyatékkal élőket, kiveszi részét a szenvedélybetegek gyógyításából, segíti a hajléktalanokat, a hátrányos helyzetű kisebbségekhez tartozókat, támogatja az üldözött keresztényeket, a menekülteket és a humanitárius katasztrófák áldozatait.
Ez a munka zajlik a plébániákon az önkéntesek szolgálatával, valamint szervezett, professzionális körülmények között, ott, ahol arra szükség van, akár a világ távoli pontjain is, ahol humanitárius vagy természeti katasztrófák helyszíneihez hívják a szakembereket.
A szeretet szolgálatát itt, Szűz Mária országában több más szervezet is segíti, így például a Máltai Szeretetszolgálat, különböző katolikus intézmények és lelkiségi csoportok, közösségek, ahogy a szeretet ökumenikus közösségében más hitvallású szervezetek is.
Kérem, Szentséges Atya, adja áldását arra a munkára, amelyet sokan – még ha nem is lehetnek itt mindnyájan – végeznek az Anyaszentegyház nevében!
Szeretettel és buzgó imával kérjük Isten bőséges áldását Szent Péter utódjára, aki eljött, hogy megerősítse testvéreit a hitben és a krisztusi szeretet gyakorlásában.
Isten áldja, Szentséges Atya!