Az olasz származású, argentin Szentatya 1936. december 17-én Jorge Mario Bergoglio néven született Buenos Airesben. Regina Maria Siviori és Mario José Bergoglio öt gyermeke közül ő volt a legidősebb. Az amerikai kontinens első pápája, aki mindig egyszerű és alázatos életet élt.
Buenos Airesben szerzett vegyésztechnikusi oklevelet, majd szeminarista lett, s végül huszonkét évesen belépett a Jezsuita Rendbe. Filozófiai és teológiai tanulmányait követően 1969-ben szentelték pappá. Képzését 1970 és 1971 között a spanyolországi Alcalá de Henares-i Egyetemen folytatta. Visszatérve Argentínába a San Miguel-i Villa Barilari novíciusmestere volt, a helyi Teológiai Kar professzora, valamint a Colégio Máximo filozófiai és teológiai kar rektora.
1973-ban, az argentin katonai diktatúra idején lett tartományfőnök. 1980-tól 1986-ig ismét a Colégio de San José rektoraként, valamint plébánosként szolgált. 1986 márciusában Németországba utazott, hogy befejezze doktori disszertációját; elöljárói ezután a Buenos Aires-i Colegio del Salvadorba, majd a Córdoba városában lévő jezsuita templomba küldték, mint lelki vezetőt és gyóntatót.
1997-ben előbb segédpüspökké, majd püspökké szentelték, 1998-ban pedig Buenos Aires érseke lett. A több mint hárommillió lakosú egyházmegyében közösségen és evangelizáción alapuló missziós tervet fogalmazott meg. Négy fő célja volt: nyitott és testvéri közösségek; vezető szerepet játszó, tájékozott laikusok; a város minden lakosához szóló evangelizációs erőfeszítések; valamint a szegények és betegek segítése.
Három év múlva bíboros lett. Arra kérte a híveket, hogy ne menjenek Rómába, megünnepelni bíborossá avatását, hanem inkább adományozzák a szegényeknek azt, amit az útra költöttek volna. 2005 és 2011 között az Argentin Püspöki Konferencia elnöke volt. Pápává választása előtt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, a Papi Kongregáció, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja, a Család Pápai Tanácsa és a Latin-Amerikáért felelős Pápai Bizottság tagja volt.
2013. március 13. óta a Katolikus Egyház 266. pápája, nevét Assisi Szent Ferenc tiszteletére választotta. „Az én népem szegény, és én is közéjük tartozom.” – mondta többször is. Papjainak mindig azt tanácsolta, hogy mutassanak irgalmasságot, apostoli bátorságot és tartsák nyitva az ajtókat mindenki előtt. A Szentatya szerint a legrosszabb dolog, ami az Egyházzal történhet, amit Henri de Lubac francia teológus „lelki világiasságnak” nevezett.
Magyarországra második alkalommal látogat el pápasága alatt. Legutóbb 2021. szeptember 12-én, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró miséjére érkezett.
_1.jpg)
Ferenc pápa úgy döntött, hogy megtartja a püspökké szentelésekor választott címerét, amelyet a vonalvezetés egyszerűsége jellemez; valamin korábbi jelmondatát is megőrizte: Miserando atque eligendo, azaz „megkönyörült és kiválasztotta”.
A kék pajzs fölött a pápai méltóság szimbólumai állnak, ugyanazok, amelyeket elődje, XVI. Benedek pápa is használt (a mitrán, azaz a püspöksüvegen keresztbe tett arany és ezüst kulcsok, amelyeket vörös zsinór köt össze). A pajzson a pápa szerzetesrendjének, a Jézus Társaságának emblémája látható: egy sugárzó nap, amelyen vörössel az IHS betűk, Jézus monogramja látható. A H betűt kereszt koronázza; a betűk alatt három fekete szög van.
Lejjebb a pajzson egy csillag és egy nárdusvirág látható. A csillag az ősi címerhatározás szerint Szűz Máriát, Krisztus és az Egyház anyját jelképezi; míg a nárdusvirág Szent Józsefet, az Egyetemes Egyház védőszentjét. A hagyományos spanyol ikonográfiában Szent Józsefet szőlővel a kezében ábrázolják. Azzal, hogy a pápa ezeket a képeket viseli a pajzsán, a Szűzanya és Szent József iránti különleges tiszteletét fejezi ki.
Ferenc pápa jelmondata Béda Venerabilis, Máté ünnepéről szóló 21. homíliájának (CCL 122, 149–151) egyik szakaszából származik, amely így hangzik: „Vidit ergo Jesus publicanum, et quia miserando atque eligendo vidit, ait illi, »Sequere me«”. [„Látta tehát Jézus a vámost, és mivel rajta megkönyörülvén és őt kiválasztván látta, így szólt hozzá: »kövess engem.«”]
Ez a homília az Isteni Irgalmasság tiszteletére készült, és az imaórák liturgiájában Szent Máté ünnepén olvasnak fel. Ennek különös jelentősége van a pápa életében és lelkiségében. A 17 éves Jorge Bergoglio ugyanis 1953-ban, Szent Máté ünnepén, egészen különleges módon tapasztalta meg Isten szerető jelenlétét az életében. Egy gyónás nagyon mélyen érintette és megérezte Isten irgalmasságát, aki gyengéd szeretettel teli tekintetével hívta őt a szerzetesi életre, Loyolai Szent Ignác példáját követve.
Miután püspökké szentelték, Bergoglio ennek az eseménynek az emlékére, amely Istennek és Egyházának való teljes odaadásának kezdetét jelentette, mottójául és életprogramjául Béda Venerabilis szavait választotta: miserando atque eligendo (megkönyörült és kiválasztotta), amelyeket megtartott pápai címerében is.
Forrás: Magyar Kurír, vatican.va