Major Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Régészettudományi Intézetének intézetvezető docense
Szentatya!
Krisztus követőiként küldetésünk része a vallások és civilizációk közötti párbeszéd és alkotó
együttélés előmozdítása. A Katolikus Egyház egyetemeként ezt saját eszközeinkkel: a kutatással és az oktatással kell elősegítenünk. Egyetemünk nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó együttműködést folytat elsősorban a Közel-Kelet országaival, ahol nemcsak közös kutatási programokat működtet, de ahonnan hallgatók tucatjait is fogadja és képezi. Nálunk folyó képzésüket a Stipendium Hungaricum és az Ösztöndíj Keresztény Fiataloknak programmal támogatja Magyarország.
Meggyőződésem, hogy munkánkban kiemelt figyelmet kell fordítanunk a leginkább bajban lévőkre és nélkülözőkre. Mivel ősi keresztény örökségünk jelentős része ma a harcok és a nemzetközi politika által instabillá tett területeken található, fontos feladatunk annak mentése és továbbélésének elősegítése. Egyetemünk – és ezen belül is a Bölcsészettudományi Kar, amelynek külügyi dékánhelyettese vagyok – kiemelten igyekszik odafigyelni erre.
Karunk ennek megfelelően elsősorban a háború és egyéb súlyos csapások által sújtott Szíriára, az ottani intézményekkel, kollégákkal és hallgatókkal folytatott közös munkára összpontosít. Szíria a kereszténység egyik bölcsője. A napjainkban ott komoly szenvedések között élő embertársainknak, közöttük a megmaradásért küzdő keleti keresztény testvéreinknek minden segítségre szükségük van. Ezt mi a Szíriában végzett terepi munkáinkkal és szíriaiak magyarországi oktatásával igyekszünk biztosítani. A keresztény örökség megőrzése jegyében Karunk elkötelezetten foglalkozik az egyik legősibb keresztény nép, az örmények örökségének kutatásával és kultúrájuknak az armenológiai képzés keretén belül történő megismertetésével is. Katolikus keresztényként soha nem feledkezhetünk meg szükséget szenvedő embertársainkról és keresztény testvéreinkről, a mellettük való kiállásról. Nekem, Major Balázsnak Régészettudományi Intézetünk vezetőjeként is alapvetően határozza meg az életemet és erősíti meg a hitemet az, hogy a saját szakmámban, a katolikus egyetemünk, a kollégák és hallgatók támogató–segítő közegében vehetek részt ebben a munkában.
Deo gratias!
Kocsis Dorottya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának doktorandusza
Kocsis Dorottya vagyok, a Kar jelenlegi doktorandusza, egykori alap- és mesterképzéses hallgatója. Molekuláris bionika, orvosi biotechnológia, doktori iskola, biológia tudományterület. Fides et ratio. Igényesség, tudományosság, kreativitás. Alázat egymás és a tudomány iránt. Barátságok „horizontálisan”: a diáktársaimmal, barátságok „vertikálisan”: a tanáraimmal és a diákjaimmal. Képesség nyitott szemmel járni és kritikusan gondolkodni. Biológiai problémák megoldása a matematika és az informatika nyelvén. Rácsodálkozás a teremtett világra. – A szavak, amelyek a bennem élő egyetem alapkövei. Hiszen ahogy én „épülök” és növekszem mind szakmailag, mind pedig emberileg ezen falak között, úgy nő az intézmény is énbennem és válik az élethosszig tartó tanulás motivációjának külső-belső forrásává és helyszínévé.
2015-ben kezdtem el egyetemi tanulmányaimat. A Szerzetesek Évében. Szerzetesközösség által fenntartott gimnáziumból érkezve, szerzetesek szakkollégiumába költözve, szerzetesek szentmiséire járva... Akkor, az ünnepi év rendezvénysorozatán került a kezembe egy kiadvány, amelynek egy gondolata azóta szüntelenül előttem lebeg. „Ő általunk teremt. Éld hát a jelent, mert minden pillanatban a teremtő erő része vagy egy mozdulatban, amellyel isteni tervét a Világra írja.” Ennek az isteni tervnek, a Világnak a tanulmányozása a biológia feladata is. Újabb és újabb apróságokat felfedezve merülünk el Isten művének komplexitásában. A természettudományok ilyetén misztériuma és a mérnöki megközelítések mindig is vonzottak, így esetemben az egyetem- és szakválasztás nem volt kérdés. Ő általam így teremt. A laboratóriumban pipettázás közben. A biológia kérdéseinek matematikai átfogalmazása közben. A tanórai feladatokban. A példamutató egyetemi oktatókkal folytatott megbeszéléseken. A közös doktoranduszi ebédek során. A családi összetartásban. Az őszinte baráti beszélgetésekben. A kitartásban. A nevetésben. A játékban. Éljük hát a jelent, mert minden pillanatban a teremtő erő részei vagyunk egy mozdulatban, amellyel isteni tervét a Világra írja. Ő általunk teremt.